Bejelentés



Silver Shark Productions
Lörincz Tímea (ideiglenes) weboldala

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.










"– Nem vagyok a felesége – hangoztattam mindig. – Milyen jogon legyek féltékeny?




Ilyen esetekben sosem mutattam ki, mit érzek. Csak nyeltem egyet, és így tényleg könnyebb volt. Sajnáltam magam nagyon, de őt még jobban. Milyen ember lehet az, aki még a szeretőjét is megcsalja?


– Kis farkú! – vágta rá tömören Miriam, amikor komoly eszmefuttatást végeztünk e roppant érdekes téma kapcsán.


– Ja... Tényleg... – kapcsolódott a beszélgetésbe Lizzy, akire a Mici, vagy még inkább a Maca jobban illett volna. Szőke volt, de olyan igazi, ízig-vérig szőke. Kis tálcájával, és még kisebb szoknyájával, amit én maximum övnek hordtam volna, repkedett esténként az asztalok között. – Nekem volt egy pasim, akinek annyira kicsi volt, hogy soha nem tudtam, már dugunk, vagy még nem. Nagyon pici volt. Tudod, olyan kis bébirépa. – Miriammal cinkosan egymásra néztünk. – Nem vettétek észre, hogy a legtöbb perveznek kicsi a farka? Meg a kúrógépeknek. Ezek talán azt hiszik, hogy a striguláktól nő a farkuk? Egy strigula egy centi?


– Inkább egy milliméter – csatlakoztam, vagy talán csak Lizzyt akartam lelőni végre.


– Az ilyenek egész életükben gyűjthetik a strigulákat, hogy egyszer végre elérjék a tíz centit, merev állapotban – jegyezte meg Miriam velősen. – Akkor már az imával is többre mennének."



* * * * * *




 "Jókedvűen falatoztam a hidegtálakról. Elhatároztam, hogy kivételesen annyit tömök magamba, amennyit csak bírok.



– Hé, ne tömd magad, mert megpukkadsz! – lökött oldalba Anna. – Azonkívül ott egy bomba pasi, és téged bámul, mióta belépett.


Egyből felkaptam a fejem.


– Milyen pasi?


– Ott, az a kopasz! A bárpultnál – egyszerre fordultunk a pult irányába. Levente volt az, akivel az irodában néhányszor szemeztünk már. Tényleg engem nézett, és mosolygott. Oltárian helyes volt. A mosolygós, kopasz feje, izmos, széles válla, mackós mozdulatai egyszerűen vonzották a tekinteteket. És engem nézett.


– Leáll az agyam! Mit akar ez tőlem? – fordultam vissza hitetlenkedve Annához.


– Gondolom, meg akar dugni.


– Hülye! – nevettem. – Mást nem is akarhat tőlem egy pasi, mi?


– Hát, csak nézz rá! Ez a faszi tuti hogy falja a nőket. A helyedben lecsapnék rá. Biztosan tízből kilences az ágyban.


– Szerintem még tízes is van – somolyogtam, és visszatettem a tálcára a szendvicsem maradékát. Tényleg jobb, ha nem eszem többet. Inkább innék valamit. Egy kis lazítót. – Nem iszunk valamit? − kérdeztem.


Anna a bárpult felé nézett, ahonnan Levente még mindig engem vizslatott, és felnevetett: – Bizsereg mi, te kis rüfke?!


Keresztülvágtunk a tömegen a bár felé, de nem álltunk meg Levente mellett. Elvonultam előtte, és sokat sejtetően rámosolyogtam. Egy pillanatra hozzáért a karomhoz.


– Kézcsókom, kisasszony! – nevetett, és még a félhomályban is jól láttam, milyen gyönyörűen csillognak a szemei.


– Uram! – bólintottam, majd léptem is tovább, Annát követve.


Legújabb hódolómmal szemben álltunk meg, és vártunk a koktélunkra.


– Oké, csajszi, csúcs vagy! – biztatott barátnőm. – Ez a pasi rád kattant. Ma éjjel eljátszhatod a kalauzost. Csak aztán jó alaposan lyukasztasd ki a jegyed!


– Te tökhülye vagy! – estem neki felháborodva, de nagyon beindult, csak mondta a magáét:


– Retúr legyen ám! Budapest-Miskolc. Két óra oda, két óra vissza.


– Fogd már be!


– Oh, bébi... Sebesebben... Fú, de zakatol ez a vonat! Sihuhuuu!


Anna imádta a baromkodást, és annyira vicces volt, ahogy fel-le rángatta a fejét, mintha tényleg szexelne a rázkódó vonaton. Majdnem megszakadtam a nevetéstől.


– Megiszod ezt a kis szívmelengetőt! – lökte felém a koktélt. – Azután hagyod, hogy ez a szexmasin felszedjen!"


* * * * * *



– Fél óra múlva érkezik az új ügyfeled – állt meg az asztalom előtt Frank, a főnök, aki nem volt egy ijesztő figura, mégis mindenki halálra rémült, ha csak megszólalt. – Kész vagy?


Hangjából ítélve, próbáltam volna nem kész lenni! Saját hóhérom lettem volna.


– Abszolút kész vagyok. Olyat kapnak, amire nem mondhatnak nemet. Klassz lett az ajánlat, ha akarod, átküldöm – mosolyogtam, s közben sutyorogtam magamban: − Légyszi, légyszi, ne akard!!!


Nem szerettem, ha közvetlenül a prezentáció előtt valaki belebarmol a munkámba. Nem hoz szerencsét, meg amúgy is!


– Majd, ha aláírták, megnézem – felelte határozottan. – Most el kell mennem. Ez az építészet anyaga? – kérdezte, amint kiszúrta a színes dossziét az asztal szélén.


Csak bólintottam, mire nekilendült, hogy felkapja, de a nagy hévben elsodorta a maradék kávémat, ami egyenesen az ölembe repült, zuhanás közben ráfröccsenve a blézeremre is.


Egy pillanatra leblokkoltunk mindketten. Én még levegőt is alig kaptam. − A hófehér kosztümöm! Ez most kinyírta a hófehér kosztümömet! A dögös, hófehér kosztümömet! Az egyetlen ügyfélfogó, hófehér kosztümömet!


Láttam, hogy Frank nagyot nyel, majd egy rövid torokköszörülés után kinyögte:


– Maradt még a ruhapénzből egy kevés, holnap megkapod, rendben? – végigmért, és szerintem azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.


Megkegyelmeztem neki, mert ez a ruhapénzes dolog betett. Felnevettem, de úgy istenigazából. Nem túl nőiesen. De mit számít, amikor minden nőiességem ebben a kosztümben volt!


Azt hiszem, abban a pillanatban változott meg a kapcsolat köztem és Frank között. Már nem a szigorú főnököt láttam benne, akitől a bugyimba pisilek, ha rám néz, hanem csak Franket, aki ugyanolyan egyszerű halandó, mint bármelyikünk az irodában. Szerencsétlen kosztümömnek annyi, de talán így jobban jártam.


Gondoltam ezt addig, amíg be nem lépett az új ügyfél az ajtón. A mosdó felé igyekeztem, amikor megállt a recepciós pult előtt. – Jesszus apám! – sikítottam fel magamban. – Álmodom, vagy az angyalok repítették elém ezt az Adoniszt?


Emilyvel, aki a recepción dekkolt, sokat sejtetően egymásra néztünk, miközben elhaladtam mellettük a mosdó felé.


– Jesszus apám! – sikítottam újra, amikor végignéztem magamon. – Most mi a fenét csináljak?! – A hófehér kösztüm megszűnt létezni, és az elérhetetlen domina helyett leginkább egy Milka-tehénre hasonlítottam.


Emily besurrant utánam, hogy emlékeztessen, a vendégeink rám várnak.


– Baszki! – kiáltott fel, mikor felfogta a látványt, amit nyújtottam. Hirtelen a szája elé kapta a kezét, hogy csendre intse magát, és az ajtó felé sandított. Két pillanat némaság után megnyugodott, mégsem ront be senki, hogy lecsavarja a fejét, amiért kiáltozik, majd újra végigmért. – Te, ezek rád várnak – jegyezte meg, mint-ha azt gondolná, hogy ettől a bejelentéstől eltűnnek a kávéfoltok a kosztümömről.


– Tudom – néztem rá idegesen, és éreztem, hogy menten idegösszeomlást kapok. – Most mi a fenét csináljak?


Emily morfondírozott magában, miközben úgy tett, mintha valóban elhinné, hogy erre a szitura van megoldás, és ha eszébe jut a nagy ötlet, akkor majd maguktól felszívódnak a foltok.


– Hát... – nézett szerencsétlenül. – A dekoltázsod van akkora, hogy talán eltereli a figyelmüket, és...


– És nem veszik észre a kávéba mártott ruhám, mi? – fejeztem be helyette. – Tökhülye vagy! – nevettem fel. – Talán, ha monokiniben állnék eléjük, akkor lenne erre esély.


Sajnos éreztem, hogy a helyzet katasztrofális. Már nem hófehér kosztüm volt kávéfoltokkal, hanem fehér foltok a kávén. Ezt még a vak is láthatta.– Nem hiszem el! – dühöngtem. – Ez a faszi egy Isten, én meg itt állok, mint aki épp a kávéautomatából lépett ki.


* * * * * *









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!