Bejelentés



Silver Shark Productions
Lörincz Tímea (ideiglenes) weboldala

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Tartalom:


- 2008. augusztus 28. - Joy cikk vágatlanul


- 2008. szeptember 2. - Fotózásra készülök!


* * * * * * 


2008. augusztus 28.


(A Joy magazin novemberi számában megjelenö cikk vágatlan formában.)


Az utóbbi tízenakárhány évben éltem a szinglik kalandos, túlfeszített, szerelmekkel és csalódásokkal fűszerezett életét. Mint minden fiatal lány, én is küzdöttem önmagammal, és a sorssal, hiszen minél sikeresebb voltam a munkámban, annál nagyobb baklövéseket követtem el a magánéletemben. Agysebészi pontossággal szúrtam ki az igaz, hogy jóképű, és humoros, de annál linkebb pasikat. Egy idő után kezdtem beletörődni, hogy nekem csak ez jutott. Igazságtalannak éreztem, hogy mindig azok a csajok aratják le a babérokat, akik fúrnak-faragnak mások háta mögött, és abból is elegem lett, hogy a palik ujjára csak a negyedik randi után került vissza, az addig gondosan rejtegetett jegygyűrű.


Egy nap betelt a pohár! Miután hátat fordítottam mindennek, azaz teljesen lazártam a múltam egy igen jelentős szakaszát, elérkezettnek láttam az időt, hogy megírjam első könyvemet, és bemutassam, milyen nehézségekkel kell szembenézniük azoknak a fiatal lányoknak, akik csupán egy társra vágynak, és mennyire rögös egy független, húszas évei végét taposó, önálló csajszi élete. Na, de hogy lett mindebből egy könyv? Így...


Be kellene fejezni...


Ismét egy unalmas hétfő! – nyöszörögtem, derékig elveszve a hatalmas ruhásszekrényben. Rendezgettem az évek alatt felgyülemlett kacatokat, amikor a kezembe került egy dosszié, tele vázlatokkal, jegyzetekkel, telefirkantott papírfecnikkel. Lehuppantam a földre és kotorászni kezdtem a papírok között. Hírtelen hatalmas mosolyra szökött a szám. Öt évvel ezelőtt belekezdtem egy regénybe, ami egy lányról szólt volna, akiben több személyiség uralkodik. Kemély két oldalt sikerült megírnom, viszont gondosan lefűztem a titkos dossziémba. Úgy gondoltam, majd ha nyugdíjba vonulok, lesz elég időm, hogy befejezzem. S lám, újra a kezembe akadt. Miután elolvastam, büszkén nyugtáztam, hogy nem is rossz.


Egész nap csak a megkezdett regény körül pörgött az agyam. Be kellene fejezni. Felnevettem a képtelen helyzeten, hiszen csupán két zsenge oldalból állt az egész könyv, így a befejezés eléggé túlzásnak tűnt. Viszont a fejemben beindult egy motor, igaz kissé csikorogva, nyikorogva, de éreztem, hogy most vagy soha. Könyvet fogok írni!


Folyik belőlem a szó...


Előkotortam a laptopom. Miután bemásoltam a történet első két oldalát, csak bambulok magam elé. Hogyan tovább? A többszemélyiséges story most nem izgat, valami más kellene. Egyszer csak megszállt az ihlet. Olyan gyorsan történt minden, ahogyan korábban Ámor szórta rám galád kis nyilacskáit. Egy pillanat alatt összeállt az egész könyv a fejemben. Ez csúcsszuper! Most már csak le kellene írni. (Blááá... Meddig fog ez tartani?) Ütögetem a billentyűket rendíthetetlenül. Folyik belőlem a szó. Csak írok és írok, mintha az ujjaimat feltubózta volna valami. Milyen jó lenne, ha lenne egy chip a fejemben, amire rámenthetném a gondolataimat, majd kivenném, és a laptopra csatlakoztatva átmenthetném, mint egy sima word dokumentumot. És lám, kész is lenne a könyv. Így viszont kénytelen vagyok minden szabad pillanatomban a laptop előtt görnyedni, ami főleg éjszaka gázos, mivel teljes tévé, szex és alvás-megvonással jár. Szerelmem, természetesen mindenben támogat, azaz fintorogva vonul minden este egyedül a hálószobába, miután morcosan nyugtázta, hogy ismét a géppel akarok feküdni, majd ébredni. Azért egy utolsó próbálkozást mindig tesz: „Ma éjjel is itt fogsz ülni?” – kérdezi morcosan, majd a rövid bólintásom után elvánszorog. Sajnálom, de amikor öt perccel később belehasít a csendbe ütemes horkolása, kicsit megnyugszom.


Könyvet írok...


Tettrekészen, optimistán és megállíthatatlanul haladok a célom felé. Az első fejezet majdnem kész. Ismerőseimnek italozgatás közben megemlítettem, hogy könyvet írok. „Igazán, ez klassz” – volt a reakció, majd fordultak is tovább, más témát keresve. Ez klassz. – nyögtem én is szinte csak magamnak. Hurrá!, milyen lelkes mindenki. Rögvest elhatároztam, ezentúl nem avatok be senkit sem. Elhatározásom két napig tart. Szükségem van valamilyen visszajelzésre, ezért elküldöm az első oldalakat néhány barátnőmnek. Másnap Edina sürgős SMS üzenete virít a mobilomon: „Ez baromi jó! Azonnal kérem a folytatást!” Pfúú... Hagyta el egy elégedett sóhaj megfáradt testemet. Mégiscsak van értelme az éjszakázásoknak.


Töréspont


Leírtam mindent, amit közölni akartam. Vicces párbeszédek, kínos, vagy éppen izgalmas szituk. Már csak össze kellene gyúrni egy kerek egésszé. Már csak! Napok óta kínlódom, de csak ülök a gép előtt. Tudom mit akarok leírni, de nem sikerül felvennem a gondolat fonalát. Veszettül kusza ez a fonál! Nézek magam elé bambán. Keresem a megfelelő szavakat. Semmi. Fél óra elteltével végre sikerül ráhangolódnom a mondandóm lényegére, s leütöm az első billentyűt. Megszólal a csengő. Kirohanok, vendégek jöttek. Elmentem azt a két szót, amit a nap folyamán sikerült leírnom, majd lecsukom a laptopot. Klassz. Holnap kezdhetem újra.


Elkészült a remekmű!


Négy hónapnyi kemény klaviatúra-koptatás után leírom, hogy „VÉGE”. Korrektorom (aki színesre festett minden oldalt piros filctollával a nyelvani hibák javítgatása közben), ezt rögvest ki is húzza: „Nem kell az oda.” OK, velem lehet beszélni. Húzok, javítok, olvasom a végeredményt. Nevetek. Tovább olvasok, s újra nevetek. „Ez egész klassz lett!” – lelkendezem egyik ismerősömnek. „Te írtad. Jó, hogy neked tetszik.” – vágja a fejemhez. Köszi. Olyan inspirálóan hat itt mindenki az emberre!


Borítót tervezek


Olyan borítót szeretnék, ami kifejezi az egész könyvet. Vizuális típus vagyok, így már látom magam előtt, hogy mit szeretnék, csak meg kellene találni a megfelelő fotót. Ráülök az internetre. Két nap alatt végignéztem kétszáz oldalnyi Martinis fotót. Úgy éreztem, belepusztolok, ha nem ihatok én is egyet. Sajna nem volt mit. Megfogadtam, akkor koccintok legközelebb, ha kezemben a kész könyv.


Mi lesz a reklámmal?


Írtam néhány korábbi, és igencsak befolyásos, jómódú ismerősömnek. Jól jönne egy kis támogatás a könyv kampányához. Hiszen reklám nélkül akár be is készíthetem majd a frissen nyomott könyveket a télire gyűjtögetett tüzifa mellé. Napokig ültem a laptop előtt az outlookra bambulva, de semmi. Miért van az, hogy hozzám bárki fordulhat segítségért, de én soha nem fordulhatok senkihez? Gyűlölöm, amikor még arra sem méltat valaki, hogy küldjön egy lesajnáló választ. Jött az áttörés. E-mail érkezett. Kezdeti lelkesedésem addig tart, amíg ki nem nyitom a levelet. Régi, kedves ivócimborám sok sikert és támogatót kívánt. Ennyi. Kösz, ezzel nem megyek túl sokra.


Magánkiadás, vagy kiadó?


Ahogy közeledik a megjelenés időpontja, rámtelepszik a parázás szelleme. Optimizmusom kezd töredezni, jó lenne ismét egy kis megerősítés, jól csinálom, jót csinálok, csináljam csak. Találok is egy fórumot, kezdő íróknak. Csillogó szemekkel kezdek bele, de a harmadik oldal után már majdnem sírok. Összefoglalva az egész fórum tanulsága annyi, hogy magánkiadásban megjelentetni egy könyvet öngyilkosság, kiadóba beküldeni viszont teljesen felesleges, mert többnyire el sem olvassák. Köszi. Akkor hogyhogy tele van a piac könyvekkel?


Jó lenne egy Party!


Akkor sem hagyom magam. A könyvem jó, akinek eddig megmutattam teljesen oda, meg vissza volt tőle. „Te b..ki, olvasom a könyvedet, és nem tudom lerakni” „Fú, ez olyan Szex és New Yorkos!” Örülök, de ez önmagában nem elég. Könyvbemutató Party-t szervezek. Anno ismertem egy csomó népszerű figurát, na meg ugye ott van a tévés időszak is. Árajánlatokat üldözök, régi szálakat göngyölítek. Nem könnyű. Sok celeb arra sem méltat, hogy egyáltalán válaszoljon és elküldjön a fenébe. Úgy látszik ők annyira fontosak, hogy nem süllyednek le egy egyszerű halandó illedelmes e-mailjéhez. Győzelem! Két hónapnyi szervezés után összeáll a Party. Sőt, Molnár Anikó még azt is vállalta, hogy elolvassa a könyvemet, és a bemutatón beszél róla. Ez Szuper! Végre valami.


Könyvbemutató Party


Jézusom! Remeg kezem-lábam! Elérkezett a megjelenés és a bemutató ideje! Már csak az utolsó finomítások vannak hátra, na meg a teljes tatarozás. Bejelentkezés a fodrászhoz, kozmetikushoz, manikür-pedikür, zsírleszívás. Na, jó, utóbbi csak poén, de a gyomorgörcsöm annál komolyabb...


* * * * * *


2008. augusztus 2.


Fotózásra készülök! A Joy-cikkhez, és a promóciós kampányhoz szükségem van néhány friss fotóra. Meg is szerveztem mindent szombatra. Fodrász, hogy a két szál hajam valahogy mutasson is, sminkes, hogy csökkenjek a sok karika a szemem körül, szoli, hogy valami színt vigyek a dologba. Izgi ez az egész. Válogatom a ruhákat, kiegészítőket, hiszen a sylist is én leszek. Elképzelésem már van. Olyan Carrie Bradshaw-s lesz a dolog.








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!